Negyed évszåzad örmény tåncnyelven.
Huszonöt Ă©vvel ezelĆtt, a Kiscelli MĂșzeum patinĂĄs falai között szĂŒletett meg egy elĆadĂĄs, amely nem csupĂĄn koreogrĂĄfiĂĄk egymĂĄsutĂĄnja volt â hanem egy Ă©lĆ, mozgĂł, lĂŒktetĆ kulturĂĄlis hitvallĂĄs. Az ĂrmĂ©ny legenda cĂmƱ tĂĄncelĆadĂĄs nem egyszerƱen egy szĂnhĂĄzi produkciĂł volt: identitĂĄserĆsĂtĆ, összetartĂł erĆ a hazai örmĂ©nysĂ©g szĂĄmĂĄra, Ă©s egyben gesztus is a magyar közönsĂ©g felĂ© â miszerint a kisebbsĂ©gi lĂ©t nem zĂĄrtsĂĄg, hanem gazdagĂtĂł jelenlĂ©t.
đ Az emlĂ©kek mozaikja ĂșjraĂ©led
A jubileum alkalmĂĄbĂłl a filmen rögzĂtett bemutatĂł kerĂŒlt vetĂtĂ©sre az ĂrmĂ©ny KulturĂĄlis Központban â mĂ©ltĂł helyszĂn egy ilyen emblematikus visszatekintĂ©shez. A nyitĂłbeszĂ©det Avanesian Alex mondta el, aki nem csak közössĂ©gszervezĆkĂ©nt, de egyfajta Ă©lĆ emlĂ©kezetkĂ©nt is jelen van az örmĂ©ny kulturĂĄlis tĂ©rben. Az Ć szavai emlĂ©keztettek: ez az elĆadĂĄs nem csupĂĄn egy mĂșltbĂ©li esemĂ©ny, hanem ma is Ă©lĆ kulturĂĄlis kĂłd, amelyet Ășjra Ă©s Ășjra meg kell nyitnunk önmagunk Ă©s egymĂĄs felĂ©.
đ TĂĄnccal Ărt törtĂ©nelem
Az ĂrmĂ©ny legenda nem egy klasszikus tĂĄncszĂnhĂĄzi elĆadĂĄs volt. InkĂĄbb affĂ©le mozgĂł freskĂł â amely nĂ©pdalokbĂłl, legendĂĄkbĂłl, mĂtoszokbĂłl Ă©pĂtkezett. A koreogrĂĄfiĂĄk az örmĂ©ny nemzeti archetĂpusokat, a diaszpĂłra fĂĄjdalmait, a szakrĂĄlis öröksĂ©get Ă©s a tĂșlĂ©lĂ©sbe vetett hitet szĆttĂ©k egybe. A zene, a mozdulat, a szĂnek Ă©s a szĂnpadkĂ©p egyĂŒtt vĂĄltak egyfajta kollektĂv emlĂ©kezettĂ© â minden nĂ©zĆ szĂĄmĂĄra mĂĄs-mĂĄs rĂ©teget megmozgatva.
đ„ KözössĂ©g Ă©s identitĂĄs
Amikor kultĂșrĂĄrĂłl beszĂ©lĂŒnk, könnyen elfelejtjĂŒk, hogy az nem mĂșzeumi tĂĄrgy, hanem kapcsolat. Az ĂrmĂ©ny legenda annak idejĂ©n is ezt az ĂŒzenetet hordozta â Ă©s ma, 25 Ă©v mĂșltĂĄn is ez az, amiĂ©rt Ă©rdemes volt Ășjra felidĂ©zni. A kulturĂĄlis közössĂ©gek nemcsak akkor lĂ©teznek, amikor ĂŒnnepelnek, hanem leginkĂĄbb akkor, amikor emlĂ©keznek.
Ez az est nem csak a tåncról szólt. Hanem arról, hogy mit jelent örménynek lenni Magyarorszågon. Milyen formåban adhatjuk tovåbb gyermekeinknek azt az örökséget, ami nem politikai, hanem lelki. Nem hatårokhoz kötött, hanem sorsközösséghez.
đ§© ZĂĄrszĂł helyett
A ĂrmĂ©ny legenda visszanĂ©zĂ©se nem pusztĂĄn nosztalgia volt. InkĂĄbb affĂ©le kollektĂv tĂŒkör â amelyben meglĂĄttuk, honnan jövĂŒnk, mit viszĂŒnk magunkkal, Ă©s hogyan tudjuk ezt a gazdag öröksĂ©get hitelesen tovĂĄbbadni. A film nem csak dokumentum, hanem kapocs mĂșlt Ă©s jelen között.
Az ilyen alkalmak nem csupĂĄn visszatekintĂ©sek â hanem csendes emlĂ©keztetĆk is: hogy a kultĂșra nem maradvĂĄny, hanem Ă©lĆ szövet, amelyet minden mozdulatunk, szavunk Ă©s gesztusunk szĆ tovĂĄbb