Negyed évszåzad örmény tåncnyelven.

Huszonöt Ă©vvel ezelƑtt, a Kiscelli MĂșzeum patinĂĄs falai között szĂŒletett meg egy elƑadĂĄs, amely nem csupĂĄn koreogrĂĄfiĂĄk egymĂĄsutĂĄnja volt – hanem egy Ă©lƑ, mozgĂł, lĂŒktetƑ kulturĂĄlis hitvallĂĄs. Az ÖrmĂ©ny legenda cĂ­mƱ tĂĄncelƑadĂĄs nem egyszerƱen egy szĂ­nhĂĄzi produkciĂł volt: identitĂĄserƑsĂ­tƑ, összetartĂł erƑ a hazai örmĂ©nysĂ©g szĂĄmĂĄra, Ă©s egyben gesztus is a magyar közönsĂ©g felĂ© – miszerint a kisebbsĂ©gi lĂ©t nem zĂĄrtsĂĄg, hanem gazdagĂ­tĂł jelenlĂ©t.

🎭 Az emlĂ©kek mozaikja ĂșjraĂ©led

A jubileum alkalmĂĄbĂłl a filmen rögzĂ­tett bemutatĂł kerĂŒlt vetĂ­tĂ©sre az ÖrmĂ©ny KulturĂĄlis Központban – mĂ©ltĂł helyszĂ­n egy ilyen emblematikus visszatekintĂ©shez. A nyitĂłbeszĂ©det Avanesian Alex mondta el, aki nem csak közössĂ©gszervezƑkĂ©nt, de egyfajta Ă©lƑ emlĂ©kezetkĂ©nt is jelen van az örmĂ©ny kulturĂĄlis tĂ©rben. Az Ƒ szavai emlĂ©keztettek: ez az elƑadĂĄs nem csupĂĄn egy mĂșltbĂ©li esemĂ©ny, hanem ma is Ă©lƑ kulturĂĄlis kĂłd, amelyet Ășjra Ă©s Ășjra meg kell nyitnunk önmagunk Ă©s egymĂĄs felĂ©.

📜 TĂĄnccal Ă­rt törtĂ©nelem

Az ÖrmĂ©ny legenda nem egy klasszikus tĂĄncszĂ­nhĂĄzi elƑadĂĄs volt. InkĂĄbb affĂ©le mozgĂł freskĂł – amely nĂ©pdalokbĂłl, legendĂĄkbĂłl, mĂ­toszokbĂłl Ă©pĂ­tkezett. A koreogrĂĄfiĂĄk az örmĂ©ny nemzeti archetĂ­pusokat, a diaszpĂłra fĂĄjdalmait, a szakrĂĄlis öröksĂ©get Ă©s a tĂșlĂ©lĂ©sbe vetett hitet szƑttĂ©k egybe. A zene, a mozdulat, a szĂ­nek Ă©s a szĂ­npadkĂ©p egyĂŒtt vĂĄltak egyfajta kollektĂ­v emlĂ©kezettĂ© – minden nĂ©zƑ szĂĄmĂĄra mĂĄs-mĂĄs rĂ©teget megmozgatva.

đŸ‘„ KözössĂ©g Ă©s identitĂĄs

Amikor kultĂșrĂĄrĂłl beszĂ©lĂŒnk, könnyen elfelejtjĂŒk, hogy az nem mĂșzeumi tĂĄrgy, hanem kapcsolat. Az ÖrmĂ©ny legenda annak idejĂ©n is ezt az ĂŒzenetet hordozta – Ă©s ma, 25 Ă©v mĂșltĂĄn is ez az, amiĂ©rt Ă©rdemes volt Ășjra felidĂ©zni. A kulturĂĄlis közössĂ©gek nemcsak akkor lĂ©teznek, amikor ĂŒnnepelnek, hanem leginkĂĄbb akkor, amikor emlĂ©keznek.

Ez az est nem csak a tåncról szólt. Hanem arról, hogy mit jelent örménynek lenni Magyarorszågon. Milyen formåban adhatjuk tovåbb gyermekeinknek azt az örökséget, ami nem politikai, hanem lelki. Nem hatårokhoz kötött, hanem sorsközösséghez.


đŸ§© ZĂĄrszĂł helyett

A ÖrmĂ©ny legenda visszanĂ©zĂ©se nem pusztĂĄn nosztalgia volt. InkĂĄbb affĂ©le kollektĂ­v tĂŒkör – amelyben meglĂĄttuk, honnan jövĂŒnk, mit viszĂŒnk magunkkal, Ă©s hogyan tudjuk ezt a gazdag öröksĂ©get hitelesen tovĂĄbbadni. A film nem csak dokumentum, hanem kapocs mĂșlt Ă©s jelen között.

Az ilyen alkalmak nem csupĂĄn visszatekintĂ©sek – hanem csendes emlĂ©keztetƑk is: hogy a kultĂșra nem maradvĂĄny, hanem Ă©lƑ szövet, amelyet minden mozdulatunk, szavunk Ă©s gesztusunk szƑ tovĂĄbb