„Az első Örmény Köztársaság nem csupán történelmi tény – hanem örökség, hitvallás és küldetés.”
- május 28. az örmény történelem egyik legfényesebb, ugyanakkor legfájdalmasabb emléknapja. Ezen a napon – alig három évvel az 1915-ös örmény népirtás borzalmai után – az Örmény Nemzeti Tanács kinyilvánította a független Örmény Köztársaság megalakulását. Egy olyan időszakban, amikor a nép java részét kiirtották, a túlélők szétszóródtak, a hazájuk pedig romokban állt.
🕯️ Akik már nem beszélhettek
A történelmi fájdalom nem statisztika. Másfél millió örmény élete szakadt meg 1915-ben – emberek, akik már nem mesélhettek arról, milyen volt az élet a hegyek védelmében, nem idézhették fel a templomokat, ahol az Isten fénye az ablakokon át érkezett. Nem mondhatták el gyermekeiknek a kenyér illatát, amit forró köveken sütöttek asszonykezek – és nem beszélhettek már a falvakról, a tavakról, a keresztény örökség alapköveiről, sem a kőkeresztekről, amelyek emléke ma is ott él a vésések mélyén.
⚔️ Hősiességből állam
És mégis – a túlélők egy része nem adta fel. 1918 májusában az örmény nép saját kezébe vette a sorsát. A hősies sardarapati csatákban az örmény csapatok feltartóztatták a török hadsereg előrenyomulását a Kaukázusban, megakadályozva ezzel a teljes pusztulást. Ez a győzelem nemcsak katonai fordulópont volt, hanem a nemzeti újjászületés szikrája.
Jereván lett az új állam fővárosa. Megszületett az örmény nemzeti pénz, a drám, elfogadták a címer és a himnusz hivatalos változatait, és megalapították az örmény egyetemet. Az első örmény parlamenti választásokat is ekkor tartották – olyan jogállami kezdeményezések ezek, amelyek akkor is értékesek, ha a köztársaság léte csupán két évig tartott.
🏛️ Rövid élet – örök hatás
Az első Örmény Köztársaság 1920. december 2-án megszűnt, amikor a 11. Vörös Hadsereg bevonult Jerevánba. De ez a rövid időszak is elegendő volt ahhoz, hogy örök iránytűvé váljon minden későbbi generáció számára. E történelmi előzmény nélkül nem jöhetett volna létre sem az 1991-ben alapított harmadik köztársaság, sem az a szellemi–kulturális ébredés, amely ma is él az örmény diaszpórában.
1992 óta május 28. nemzeti ünnep Örményországban – a szabadság, a méltóság és a túlélés ünnepe. És az is marad, amíg él egyetlen örmény is, aki hisz abban, hogy a múlt fájdalmaiból jövőt lehet építeni.
„Az államiság nem csak politikai tény – hanem az emlékezet, a közös nyelv és a túlélni akarás szövetsége.”