És így, amikor végigjártuk a magyar táj khachkarokkal és emlékjelekkel tűzdelt útvonalát, álljunk meg egy pillanatra a templomok titkos kamráinál, ahol a liturgikus tárgyak mesélnek tovább abból, amit a kövek elkezdtek.
Képzeld el, ahogy a fény megcsillan egy ezüst keresztelőkancsó peremén: a hideg fém alatt ott rejtőzik az első örmény csepp, amely a kicsiny gyermek homlokára cseppent, és vele együtt a hit legelső ígérete. A Pécsi Szent Anna-templom kriptájában, az Esztergomi Keresztény Múzeum vitrinjében vagy a Kalocsai érseki gyűjtemény polcain sorakozó kancsók nem csupán tárgyak – mindegyik önmagában egy szertartás visszhangja, egy generációk óta tovahordozott imádság.
Fordítsuk a tekintetünket az evangéliumos könyvborítók felé: vastag bőrbe foglalt aranyozott ikonok, amelyeket hol a Pannonhalmi Apátság könyvtárában őriznek, hol egy budapesti kolostor félhomályos olvasótermében lapoznak. Minden egyes motívum – az apró keresztek, a domborművek – egy történetet őriz: a kutató pap tollának suhogását, a gyertyaláng táncát az oltár mellett.
És ott vannak a miseruhák: bársonyos szövetek, finom aranyhímzéssel, mintha a lágy esthajnal csillagai ragyognának rajtuk. Az Orlay utcai plébánián és más templomok szentélyében megőrzött felöltők látványa azt mondja nekünk: itt nemcsak imádkozni, de ünnepelni is tanultak a közösségek. A ráncok mélyén ott a kézművesség büszkesége, és minden varrás egy-egy évforduló, egy megszentelt nap visszatükröződése.
Ha végül kilépünk a templom árnyékából, a liturgikus kincsek csöndes emlékeztetők lesznek: a keresztelőkancsó, a könyvborító, a miseruha – mindegyik egy kisebb zarándoklat, ahol a hit földöntúli rezdülései találkoznak a földi érzékszervek ajándékaival.
Így ér véget utazásunk: attól a fal mellett álló khachkartól a kőbe zárt imádságig, onnan a templomok titkos tereiig, ahol a liturgikus tárgyak viszik tovább a mesét. Menj most, és hallgasd meg, mit súgnak a kövek és mit suttognak a csillogó kelyhek: mert egy közösség igazán akkor él, ha minden emlékjelében ott rezdül a hit, a gyász, az öröm és a remény mindörökké.