Kevés olyan közösség van, ahol a múlt tisztelete, a kultúra ünneplése és a gyerekek jövőjébe vetett hit ennyire kéz a kézben jár. Társzervezeteink mindegyike a maga módján építi az örmény diaszpóra erdejét Óbuda‑Békásmegyerben, és együtt hálózzuk be a kerületet a gyökerek és álmok finom fonalával.
Ahol a kapuk mindig nyitva állnak: itt bújnak elő a hangszeres próba fülledt dallamai, itt tárulnak fel a táncruhák élénk színei. A Kulturális Központ szervezetei alatt nemcsak esték gyúlnak, de új barátságok is – innen indulnak a közös kiállítások, könyvbemutatók és az első lépések a nyelvtanulás ösvényén.
Minden nyár egy új világ elevenedik meg: a gyerekek sátrak között mesélnek sárkányokról, megtanulják készíteni a lavash‑t és együtt alkotják meg az év legszínesebb zászlóit. A Tábort vezetők őrzik a hagyományt, és gondoskodnak róla, hogy a legkisebbek is érezzék: az örménység nem csak múlt, de játék és nevetés is.
A színházterem függönye felgördül, és a történetek azonnal életre kelnek: Sayat Nova versei itt csengenek újjá, Czetz János küzdelmeit pedig már tragédiaként és diadalmas kórusként is megélhetjük. A Színház nem csupán előadások helyszíne, hanem művészeti műhely, ahol a színészek és zenészek egymásra találnak, és új történeteket szőnek a diaszpóra szövetébe.
Híd a kerületek közt, fóruma a közös döntéseknek: itt születik meg a hét programjának vázlata, és innen indulnak a koszorúzások a khachkaroknál. Az Országos Önkormányzat lendületet ad a helyi kezdeményezéseknek, támogatja a gyerekcsapatot, hogy tanyázó tábor helyett valódi otthont teremthessenek.
Kicsit odébb, Veszprém sikátoraiban él a másik örmény mese: ők viszik tovább a diótörő figurákat és a sumgajiti dalokat, amelyeket időről-időre Óbudára is meghívunk. A Veszprémi Örmények testvéri kéz a hétvégi kézműves börzéken, és ők is ott állnak, amikor Czetz János szobránál virágot helyezünk.
Együtt ezek a szervezetek nemcsak épületeket és programokat tartanak életben, hanem a diaszpóra szívét – ahol minden esemény egy újabb ritmus a közös dobunkon, minden mosoly egy újabb kődarab a világszövés falán. Mi pedig, mint a kőkeresztek alatt gyülekező közösség, egymásba kapaszkodva tesszük teljessé a történetet.